péntek

2013 november 22. | Szerző: Aggota |

Ma csak annyi történt szegénykémmel, hogy az iskola másik tesitanára lehülyézte őket. Egyszerűen hülyegyerekeknek nevezte őket. Végülis kaszárnyában vagyunk. Nem? Nemcsoda, hogy nem szeretik a gyerekek a tanárokat és nem is tisztelik őket.

A múltkor a honismeret tanár feleltette a fiamat. Azt mondta, hogy ő többet ki tud hozni magából egy hármasnál (legutóbbi dogája 3-as lett). Felelés előtt azt mondta a többieknek, hogy besegíthetnek a felelőnek (?) jutalomért cserébe.

A kenyérsütésről kellett tanulni. A tankönyvben részletesen, óráról órára leírják, hogy hogyan készül a kenyér: 3 órakor dagasztják, 5 órakor beteszik a kemencébe, stb. A fiam jól megtanulta, hogy kijavítsa a hármast és mondta is: 5 órakor…. az egyik kisfiú belekiabált: beleteszik a kemencébe a kenyeret, a fiam folytatja, 7 órakor…. a kisfiú megint bekiabál: kiveszik a kemencéből a kenyeret. A végén már ordítania kellett, de csak 4 -est kapott, mert mások fejezték be a mondatait. A bekiabáló 5 -öst kapott. A többiek pedig piros pontot.

Másnap a tornatanár késett az óráról (ezt más tanárok is előszeretettel gyakorolják), így a torna óra belelógott a szünetben, az öltözés pedig a következő órába. Mivel a gyerekeket felosztották csoportokra, az osztály egy része másik tanárhoz jár, azok a késők nem kaptak osztálytükröt (5 db 1 osztályfőnöki figyelmeztetés) az én fiam pedig kapott.